-
1 πηδάλιον
A steering-paddle, rudder, Hom., only in Od.;π. μετὰ χερσὶ.. νηὸς ἔχοντα 3.281
;π. ποιήσατο, ὄφρ' ἰθύνοι 5.255
; πηδαλίῳ ἰθύνετο τεχνηέντως ἥμενος ib. 270 ; π. δὲ ἐκ χειρῶν προέηκε ib. 315 ; π. δὲ ἓν ποιεῦνται (sc. Αἰγύπτιοι)καὶ τοῦτο διὰ τῆς τρόπιος διαβύνεται Hdt.2.96
; Greek ships had a pair, hence in pl., of a single ship, Id.4.110, Cratin.139, Ar.Eq. 542, Diph.43.11; πηδάλια ζεύγλαισι (cross-bars)παρακαθίετο E.Hel. 1536
; ἀνέντες τὰς ζευκτηρίας τῶν π. Act.Ap.27.40; πηδάλια εἶχε τέτταρα τριακονταπήχη, of the τεσσαρακοντήρης of Ptolemy IV, Callix.1 : metaph. in Com., [γυνὴ].. οὐδὲ μικρὸν πείθεται ἑνὶ πηδαλίῳ Theophil.6
: prov., π. κρεμάσαι to retire from a seafaring life, Ar.Av. 711.2 metaph., ἱππικὰ π., of reins, A.Th. 206(lyr.);νώμα δικαίῳ π. στρατόν Pi.P.1.86
;τὰ π. τῆς διανοίας Pl.Clit. 408b
.II in pl., of the oars by which the nautilus is said to steer himself, Arist.HA 622b13 ; of the long hind legs of the locust and grasshopper, ib. 532a29, 535b12, cf. IA 710a3.III = πολύγονον ἄρρεν, Ps.-Dsc.4.4.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > πηδάλιον
-
2 προ-ΐημι
προ-ΐημι (s. ἵημι), 1) act., vor-, vorausschicken, entsenden, vorwärts; Menschen, ἐγὼν ἑτάρους προΐειν (imperf.), Od. 9, 88. 10, 100 u. öfter; σὺ δέ με προΐεις, 24, 333; ὃ σφῶϊ προΐει, Il. 1, 336, u. öfter; τίπτε δέ σε πρόεσαν μνηστῆρες, Od. 4, 681; Ζεύς με πατὴρ προέηκε, Il. 11, 201; – auch leblose Dinge, wie προΐει δολιχόσκιον ἔγχος, er entsendete, schleuderte vorwärts die Lanze, 3, 346 u. öfter, wie ὀϊστόν, 13, 662; ὀκτὼ γὰρ προέηκα τανυγλώχινας ὀϊστούς, 8, 297; ἐς πόντον προΐησι βοὸς κέρας, wirst hinein, Od. 12, 253; φήμην δ' ἐξ οἴκοιο γυνὴ προέηκεν, 20, 105, sie ließ ein vorbedeutendes Wort hören; ἔπος προέηκε, er ließ ein Wort fallen ohne Absicht, 14, 466; auch ertheilen, verleihen, κῠδος, Il. 16, 241; ἀγγελίας, Od. 2, 92; τήνδε ϑεῷ πρόες, diese entsende dem Gotte, laß sie dem Gotte zu Ehren los, Il. 1, 127; πηδάλιον ἐκ χειρῶν προέηκε, er ließ das Steuer aus den Händen fahren, Od. 5, 316; auch mit einem hinzutretenden inf., πόδα προέηκε φέρεσϑαι, sie ließ den Fuß fahren, so daß er hinfiel, 19, 468; vgl. αἰετὼ προέηκε πετέσϑαι, er entsendete die Adler zu fliegen, daß sie flogen, 2, 147; προέηκεν ἀῆναι, 3, 183. 10, 25. Von einem Flusse, ὕδωρ προΐει (hier praes.) ἐς Πηνειόν, er ergießt sein Wasser in den Peneios, Il. 2, 752; vgl. Hes. frg. bei Schol. Venet. Il. 2, 522; vgl. Eur. πέτρα ῥυτὰν παγὰν προϊεῖσα κρημνῶν, Hipp. 124. – So auch andere Dichter, προῆκαν υἱόν Pind. Ol. 1, 65, βασιλευέμεν τοι προήσειν P. 4, 166. – Uebh. preisgeben, dem Feinde verrathen, Her. 3, 137; χρήματα, sein Vermögen preisgeben, 1, 24; ἑαυτὸν ἐπί τι, εἴς τι, sich hineinstürzen in Etwas, sich einer Sache hingeben, Xen. Cyr. 7, 5, 76; – erlauben, ἐϑύετο, εἰ προεῖεν αὐτῷ οἱ ϑεοὶ πειρᾶσϑαι, An. 7, 2, 15. – 2) med προΐεμαι, von sich schicken, schleudern, βέλη, Pol. 3, 73, 3; φωνήν, 2, 29, 6; wie πᾶσαν φωνήν, 3, 84, 10, u. öfter, auf alle mögliche Art sprechen, bes. bitten; σπέρμα, S. Emp. adv. phys. 1, 101; – das Seinige von sich werfen, verschwenden, verschleudern, λόγους προέσϑαι, vergebliche Worte machen, Eur. Med. 1020 (aber Tim. Locr. 100 c, οὐδὲ λόγον ἔτι προέσϑαι δυνάσεται, ein Wort vorbringen); προέσϑαι τὴν εὐεργεσίαν ἄνευ μισϑοῠ, Plat. Gorg. 520 c, wie τούς σοι προεμένους εὐεργεσίαν Xen. An. 7, 7, 47, eine Wohlthat Jemandem zukommen lassen, wenn man nicht auf Ersatz rechnen kann; vgl. noch 7, 3, 31, wo οὐδὲν προςαιτοῠντες vorausgeht; προεμένου σοῦ ἃ περὶ πλείστου ποιεῖ, Plat. Phaed. 232 c; übh. schenken, geben, immer mit dem Nebenbegriffe des Freiwilligen, κάλλιστον ἔρανον αὐτῇ προιέμενοι, Thuc. 2, 43; τὴν Κέρκυραν ἐβούλοντο μὴ προέσϑαι τοῖς Κορινϑίοις, preisgeben, 1, 44; ἐφ' οἷς ἀπὸ τῶν ἰδίων προεῖτο, Dem. 18, 114; dah. Etwas überlassen, ehe es bezahlt ist, Plat. Legg. VIII, 849 e, vgl. Demodoc. 384 c, σὺ μὲν χρήσασϑαι ἐϑέλων, ὁ δέ σοι μὴ προέσϑαι, überlassen, leihen; auch einfach lassen, προέμενος τὰ ἴδια ἀνομοϑέτητα, Legg. VI, 780 a; zulassen, mit folgdm partic., Ἀϑηναῖοί φασιν ἐν οὐδενὶ ἡμᾶς προέσϑαι ἀδικουμένους, Thuc. 2, 73; – verrathen, ἔλεγεν, ὅτι οὐκ ἄν ποτε πρόοιτο (so ist der eigentlich attische Accent, nicht προοῖτο), ἐπεὶ ἅπαξ αὐτοῖς φίλος ἐγένετο, Xen. An. 1, 9, 10; im Ggstz von κτήσασϑαι, Cyr. 4, 2, 44; τὰ τέκνα Ῥωμαίοις εἰς ὁμηρίαν, zu Geiseln überlassen, Pol. 28, 4, 7; auch τοὺς καιρούς, den günstigen Zeitpunkt vorübergehen lassen, 1, 74, 13; den Feind entwischen lassen, 1, 79, 3; vernachlässigen, τὴν πόλιν 1, 9, 10, u. öfter; vgl. noch Dem. τὸ παρὸν ἀεὶ προιέμενοι 1, 9, τῆς ἰδίας ῥᾳϑυμίας ἕνεκα τοὺς ἄλλους Ἕλληνας ἅπαντας εἰς δουλείαν προέσϑαι 10, 25, ἀφ' ἧς ἀγνοίας πολλὰ προΐεσϑε τῶν κοινῶν 18, 134; auch im eigtl. Sinne, ϑοἰμάτιον προέσϑαι, das Kleid fahren lassen, 21, 216; προέσϑαι τὸν βίον, Plut. Anton. 53.
-
3 προιημι
(fut. προήσω; aor. προῆκα - эп. προέηκα; aor. 2 med. προείμην; pf. pass. προεῖμαι)1) отправлять, посылать(ἀγγελίας, τινά τινος εἵνεκα и τινὰ ἐπί τινα Hom.; τέν τάξιν πρὸς τοὺς πολεμίους Xen.)
π. τινὰ πυθέσθαι Hom. — посылать кого-л. разузнать2) ниспосылать, даровать(κῦδός τινι Hom.)
3) пускать, бросать, метать(ἔγχος, ὀϊστόν, ἐς πόντον τι Hom.; ἀκόντια ἐπί τινα Xen.; med. βέλη Polyb.)
4) отпускать, отсылать(τινα Hom.)
5) med. отбрасывать (прочь) от себя(θοἰμάτιον Dem.; перен. χρήματα καὴ τιμάς Arst.)
προέσθαι τὸν βίον (ἑκουσίως) Plut. — (добровольно) лишить себя жизни6) (тж. π. φέρεσθαι Hom.) выпускать(πηδάλιον ἐκ χειρῶν Hom.; ἀέρα Arst.)
π. δάκρυα Eur. — ронять слезы;π. ἔπος Hom. — обронить слово7) (о реках и т.п.) изливать, струить(ὕδωρ ἐς Πηνειόν Hom.; παγὰν κρημνῶν Eur.)
8) med. испускать, выделять(χολήν Arst.; σπέρμα Arst., Sext.)
9) med. производить на свет, рождать(τὸ κύημα Arst.)
ᾠὰ π. Arst. — класть яйца10) med. издавать(φωνήν Aeschin., Polyb.)
πᾶσαν π. φωνήν Polyb. — всячески упрашивать, умолять11) med. произносить(λόγον Plat.; λόγους μαλθακοὺς φρενί Eur.; ῥῆμα Dem.)
12) упускать(τὸν χρόνον, τοὺς καιρούς Polyb.)
προέσθαι τοὺς ὑπεναντίους Polyb. — дать ускользнуть противнику13) пренебрегать, оставлять без внимания(τὰ ἴδια Xen.; τῶν πραγμάτων τι Dem.; τὰ ἁμαρτήματά τινος Plut.)
π. τὸ παρόν Dem. — беззаботно относиться к настоящему14) преимущ. med. допускать, позволятьοὐ προέσθαι τινὰς ἀδικουμένους Thuc. — не позволить причинить кому-л. обиду15) предоставлять, уступать(τί τινι Hom., med. Plat.)
16) выдавать, отдавать, передавать(χρήματά τινι, τινά и τινὰ ἀπάγεσθαι Her.; τὰς ναῦς τινι Thuc.; med. τέν Κέρκυραν τοῖς Κορινθίοις Thuc.; τινα εἰς δουλείαν Dem.; τινά τινι εἰς ὁμηρίαν Polyb.)
17) med. (от)давать, дарить(κάλλιστον ἔρανον, sc. τῇ πατρίδι Thuc.)
π. τέν εὐεργεσίαν Xen., Plat. — оказывать услугу;προϊέμενοι καὴ πονεῖν ὑπέρ τινος ἐθέλοντες Xen. — готовые жертвовать собой и желающие трудиться для кого-л.18) med. покидать (в нужде), оставлять, бросать(τοὺς φεύγοντας Xen.; τέν χώραν Plut.)
19) med. расточать(τὰ πατρῷα Aeschin.)
20) med. загонять(τὸν λαγὼ εἰς τὰς ἄρκυς Xen.)
21) med. побуждать, заставлять(τινα δρᾶν καὴ τὸ μέ δρᾶν Soph. - v. l. προσίεμαι)
-
4 προΐημι
Aπροΐει Il.2.752
; [ per.] 3sg. subj. προϊῇ (v.l. 3 opt. προΐοι) h.Ven. 152: [tense] impf. προΐειν, εις, ει, Il.1.326, 336, Od.9.88, 10.100, etc.: [tense] fut. προήσω: [tense] aor. 1 προῆκα, [dialect] Ep. προέηκα, both in Hom.: [tense] aor. 2 ind. [ per.] 3pl.πρόεσαν Od.8.399
; opt.προεῖεν X.An. 7.2.15
codd.; imper.πρόες Il.16.241
(on the accent, v. Hdn.Gr.2.931), [ per.] 3sg.προέτω 11.796
; inf. προέμεν for προεῖναι, Od.10.155:—[voice] Med., [tense] aor. 1προηκάμην D.19.78
,84, 32.15, etc.: [tense] aor. 2 opt. πρόοιντο orπροοῖντο Th.1.120
, D.18.254, cf. X.An.1.9.10:—[voice] Pass., [tense] pf. προεῖμαι, [tense] plpf. προεῖτο, D. (v. infr. 11.1). [On the quantity, v. ἵημι.]:—send forth, send forward, Il.1.195 (tm.), 326, 336, etc.; esp. send troops forward, X. Cyr. 7.1.22,27 : also, send a thing or person to another,ἀγγελίας Od.2.92
;ἐπ' Αἴαντα.. κήρυκα Il.12.342
;τῷ κῦδος ἅμα πρόες 16.241
: in Hom. freq. with inf. added to define the action,Ταλθύβιον προΐει.. ἰέναι Il.3.118
;αἰετὼ.. προέηκε πέτεσθαι Od.2.147
; [οὖρον] προέηκεν ἀῆναι 3.183
; π. τινὰ διδασκέμεναι, μυθήσασθαι, πυθέσθαι, Il.9.442, 11.201, 649;ἑτάρους π. πεύθεσθαι Od.9.88
; so βασιλευέμεν τοι προήσειν will allow thee to.., Pi.P.4.166.2 dismiss, let go, τινα Il.4.398; τήνδε θεῷ πρόες let her go to the god, i.e. in reverence to him, 1.127.3 let loose, let fall, esp. thoughtlessly, ἔπος προέηκε let drop a word, Od.14.466;φήμην 20.105
; πηδάλιον ἐκ χειρῶν προέηκε he let the helm slip from his hands, 5.316: with inf., πόδα προέηκε φέρεσθαι let slip his foot so that it fell, 19.468.4 with direct purpose, cast, of a fisherman,ἐς πόντον π. βοὸς κέρας 12.253
.5 of missiles, discharge, shoot, ἔγχος, βέλος, ὀϊστόν, etc., Il.5.15, 280, 11.270, 13.662, etc.; ἀκόντια π. ἐπὶ τὸν νεβρόν f.l. in X.Cyn.9.6 of a river, ἐς Πηνειὸν προΐει ὕδωρ it pours its water into the Peneius, Il.2.752, cf. Hes.Fr.37, E.Hipp. 124 (lyr.).II give up, deliver, betray one to his enemy, Hdt.1.159, 3.137; χρήματα μέν σφι π. offering to give them.., Id.1.24, cf. Ar.Nu. 1214;τὰς ναῦς π. τινί Th.8.32
: with an inf. added,γυναῖκα.. π. ἀπάγεσθαι Hdt.2.115
:—[voice] Pass., to be given or thrown away,εἰ ταῦτα προεῖτ' ἀκονιτεί D.18.200
;καιροὶ προεῖνται Id.19.8
, cf. 25.10.2 ἐπὶ τὸ αὐτίκα ἡδὺ π. αὑτούς devote themselves to.., X.Cyr.7.5.76.B in Prose mostly in [voice] Med. (not found in Hom.), send forward from oneself, drive forward,τὸν λαγὼ εἰς τὰς ἄρκυς X.Cyn.6.10
(s. v.l.): c. inf., τοὺς ἐρῶντας ἵμερος δρᾶν προΐεται forces them on to do, S.Fr.149.9 codd. Stob.2 of sounds, utter,τὴν φωνήν Aeschin.2.23
, etc.;λόγον Ti.Locr.100c
;ῥῆμα D.19.118
; π. πᾶσαν φωνήν use all sorts of entreaties, Plb.3.84.10, etc.;π. τῶν ἀπορρήτων οὐδὲν οὐδενί Id.3.20.3
, etc.3 emit, π. γονήν, σπέρμα, κόπρον, βλαστούς, etc.,Arist.GA 719b3, 721a30, HA 554b1, Thphr. CP1.12.9, etc.;κλημάτια.. προϊέμενα ῥίζας Dsc.4.29
.II give up, let go, προέμενον αὐτῇ (sc. τὴν χεῖρα) Hdt. 2.121.έ; give up to the enemy,Κέρκυραν τοῖς Κορινθίοις Th.1.44
, cf. D.18.72, 21.213; abandon, Id.19.152; π. σφᾶς αὐτούς gave themselves up as lost, Th.2.51;αὑτὸν τοῖς πολεμίοις X.An.5.8.14
;σφᾶς αὐτοὺς καὶ τὰ ὅπλα Polyaen.4.3.4
;τὸν βίον Plu.Ant.53
: abs., give up hope, Jul.Or.8.250a.2 desert, abandon,εἰ τὰ κάτω προοῖντο Th.1.120
, cf. 6.78, X.An.1.9.10, etc.; οὐδαμῇ προΐενθ' αὑτούς did not lose themselves (i.e. take bribes), D.19.139;τι τῶν πρὸς τὴν πολιτείαν Arist.Pol. 1307b4
.3 give away, give freely,ἔρανον τῇ πόλει Th. 2.43
;τὰ ἑαυτῶν D.34.52
;ὑμῖν οὐδὲν προεῖνται τῶν σφετέρων Lys. 21.12
;ἀπὸ τῶν ἰδίων D.18.114
; εὐεργεσίαν ἄνευ μισθοῦ without a stipulated fee, leaving it to one's honour, Pl.Grg. 520c, cf. Phdr. 231c, X.An.7.7.47; give up without payment received,τὴν ἀλλαγήν Pl.Lg. 849e
.c pay, in kind or in money, PHib.1.76.2 (iii B.C.), UPZ23.18 and 26, 26.12 (ii B.C.), PAmh.61.11 (ii B.C.), SIG694.60 (Elaea, ii B.C.).5 throw away,τὰ ἴδια X.Cyn.12.11
codd.; π. τὸν καιρόν, τὸ παρόν, Lycurg.126, D.1.9; καθ' ἕκαστον ἀεί τι τῶν πραγμάτων ib.14;πολλὰ τῶν κοινῶν Id.18.134
;εἰ οὗτοι χρήματα.. μὴ προοῖντ' ἄν, πῶς ὑμῖν. καλὸν τὸν ὅρκον προέσθαι; Id.21.212
;μηδενὸς κέρδους τὰ κοινὰ δίκαια π. Id.6.10
; τὰ πατρῷα, τὰ τῆς δημοκρατίας ἰσχυρά, Aeschin.3.173, 234; πόλεων.. ὧν ἦμέν ποτε κύριοι.. προϊεμένους (gen. by attraction of the relat. ὧν) D.2.2;τὴν ψυχὴν π. Porph.Abst. 2.13
: abs., throw away one's advantage, Arist.Rh. 1398a2, cf.EN 1114a17 (less freq. neglect a disadvantage,π. κακόν τι Lib.Or.21.27
); to be lavish, Arist. Rh. 1366b7.6 with part., inf., or Adj., ἡμᾶς προέσθαι ἀδικουμένους suffer us to be wronged, Th.2.73, cf. Plb.30.7.4;προέμενοι ἀπολέσθαι αὐτούς X.HG2.3.35
;π. τισὶν ὑμᾶς ἐξαπατῆσαι D.16.3
, cf. Lys.13.23, etc.;π. τὰ ἴδια ἀνομοθέτητα Pl.Lg. 780a
; also τοὺς Ἕλληναςεἰς ὅουλείαν π. D.10.25
, cf. 5.15.7 suffer to escape,ἐκ τοιούτων τοὺς ὑπεναντίους Plb.3.94.8
;τινὰ ἐκ τῆς πόλεως Id.4.4.3
; let pass,διὰ κενῆς τὸν χρόνον Id.3.70.10
; let slip, utter, μαλθακοὺς λόγους φρενός dub. in E.Med. 1052.8 rarely in good sense, confide, entrust to one, X. Cyr. 5.2.9;τὰ τέκνα τισὶν εἰς ὁμηρίαν Plb.28.4.7
: abs., X.An.7.3.31.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προΐημι
-
5 προΐημι
προ-ΐημι, (1) act., vor-, vorausschicken, entsenden, vorwärts; Menschen, auch leblose Dinge; προΐει δολιχόσκιον ἔγχος, er entsendete, schleuderte vorwärts die Lanze; φήμην δ' ἐξ οἴκοιο γυνὴ προέηκεν, sie ließ ein vorbedeutendes Wort hören; ἔπος προέηκε, er ließ ein Wort fallen ohne Absicht; erteilen, verleihen; τήνδε ϑεῷ πρόες, diese entsende dem Gotte, laß sie dem Gotte zu Ehren los; πηδάλιον ἐκ χειρῶν προέηκε, er ließ das Steuer aus den Händen fahren; mit inf., πόδα προέηκε φέρεσϑαι, sie ließ den Fuß fahren, so daß er hinfiel; αἰετὼ προέηκε πετέσϑαι, er entsendete die Adler zu fliegen, daß sie flogen. Von einem Flusse: ὕδωρ προΐει ἐς Πηνειόν, er ergießt sein Wasser in den Peneios. Übh. preisgeben, dem Feinde verraten; χρήματα, sein Vermögen preisgeben; ἑαυτὸν ἐπί τι, εἴς τι, sich hineinstürzen in etwas, sich einer Sache hingeben; erlauben; (2) προΐεμαι, von sich schicken, schleudern; πᾶσαν φωνήν, sprechen, bes. bitten; das Seinige von sich werfen, verschwenden, verschleudern; λόγους προέσϑαι, vergebliche Worte machen; οὐδὲ λόγον ἔτι προέσϑαι δυνάσεται, ein Wort vorbringen; τούς σοι προεμένους εὐεργεσίαν, eine Wohltat jemandem zukommen lassen, wenn man nicht auf Ersatz rechnen kann; übh. schenken, geben, immer mit dem Nebenbegriffe des Freiwilligen; dah. etwas überlassen, ehe es bezahlt ist; σὺ μὲν χρήσασϑαι ἐϑέλων, ὁ δέ σοι μὴ προέσϑαι, überlassen, leihen; auch einfach lassen; zulassen; verraten; τὰ τέκνα Ῥωμαίοις εἰς ὁμηρίαν, zu Geiseln überlassen; auch τοὺς καιρούς, den günstigen Zeitpunkt vorübergehen lassen; den Feind entwischen lassen; vernachlässigen; auch im eigtl. Sinne: ϑοἰμάτιον προέσϑαι, das Kleid fahren lassen -
6 δίκαιος
δίκαιος (δίκη), zuweilen 2 End.; Eur. Heracl. 902; I. T. 1202; vgl. Aesch. Spt. 626; u. bei Sp., wie D. Sic. 5, 72 u. Alciphr. 3, 23; – der nach Sitten. Brauch handelt (vgl. δίκη), z. B. οὐκ ἐϑέλουσι δικαίως μνᾶσϑαι Od. 14, 90. Gew. = gerecht, der seine Pflichten gegen Götter u. Menschen erfüllt, von Hom. an überall; im Ggstz von δυςσεβής, Aesch. Spt. 580, wo es 592 neben σώφρων, ἀγαϑός, εὐσεβής steht; Χείρων ist δικαιότατος Κεντααρων, Il. 11, 832, von Epaphroditos in den Scholl. φιλοξενώτατος erklärt; denn die Pflichten gegen Fremde sind bes. im δίκαιος einbegriffen, machen den Menschen zum wohlgesitteten; vgl. Odyss. 6, 120 τέων αὖτε βροτῶν ἐς γαῖαν ἱκάνω; ἦ ῥ' οἵ γ' ὑβρισταί τε καὶ ἄγριοι οὐδὲ δίκαιοι, ἦε φιλόξεινοι, καί σφιν νόος ἐστὶ ϑεουδής. Uebrigens ist zu Iliad. 11, 832 in den Scholl. noch bemerkt τὸ ὑπερϑετικὸν κεῖται ἀντὶ τοῦ ἀπολύτου· ἔστι δὲ ὁ μόνος ἐν Κενταύροις δίκαιος. ὅμοιον δὲ τούτῳ τὸ »μελάντερον ἠύτε πίσσα ( Iliad. 4, 277)«; also etwa »der (sehr) gerechte unter den Centauren«. Iliad. 13, 6 Ἀβίων τε, δικαιοτάτων ἀνϑρώπων, vgl. Scholl. Bei Plat. Gorg. 507 b wird δίκαιος auf das Verhalten gegen die Menschen, ὅσιος auf das gegen die Götter bezogen; περὶ τὴν πόλιν, Ar. Plut. 588. – Nach Arist. Eth. Nic. 5, 2, 8 διώρισται τὸ δίκαιον τό τε νόμιμον καὶ τὸ ἶσον. Insbesondere ist δίκαιος: – a) gleichmäßig; ἅρμα οὐ δίκαιον ἀδίκων ίππων συνεζευγμένων Xen. Cyr. 2, 2, 26, was B. A. 344 εὐπειϑές erkl. wird, ein gleichmäß gehender Wagen od. übh. ein tüchtiger; u. so von Sachen: tüchtig, brauchbar, was so ist, wie es sein soll; βοῠς, ἵππος, Xen. Mem. 4, 4, 5; ἵππος δ. τὴν γνάϑον, mit gleichweichen Kinnbacken, Poll. 1, 196, im Ggstze von ἑτερόγναϑος; vom Acker, dem πονηρόν entgeggstzt, Xen. Cyr. 8, 3, 38; – αἱ ἑκατὸν ὀργυιαὶ δίκαιαί εἰσι στάδιον ἑξάπλεϑρον Her. 2, 149, gerade, vollkommen 100 Klafter. – Aber auch ἰητρός, Hippocr.; συγγραφεύς, Luc. hist. conscr. 39. – b) gesetzmäßig, recht; πηδάλιον Pind. P. 1, 86; λόγος Aesch. Suppl. 168; ψῆφος Eum. 675; γνώμη Soph. El. 551; μέμψις Ar. Plut. 10; λογισμός, richtig, Dem. 60, 32; καὶ ὀρϑὴ ὁδός 18, 15; auch καὶ ὀρϑὴ καὶ ἀδιάφϑορος ψυχή 18, 298; καὶ προςήκουσα ἀπολογία 19, 202, u. öfter κρίσις, αἰτία u. ä., bes. bei den Rednern; χάριν παρασχεῖν Soph. O. C. 1494, gebührenden, wie Dem. 38, 25; δίκαια λέγειν, πράττειν, Soph. O. R. 280 O. C. 829; Plat. Gorg. 460 b u. sonst; – τὸ δίκαιον, das Recht, Aesch. Prom. 187; Ar. Ach. 645; τὸ δίκαιον οὕτω ἔφερε, das Recht brachte es so mit sich, Her. 7, 137; μετὰ τοῠ νόμου καὶ τοῠ δικαίου Plat. Apol. 32 c, u. oft bei den Rednern; auch = ein Rechtsgrund; δίκαια, ἃ ἔχομεν Thuc. 3, 54; ὑπάρχει μοι καὶ τοῠτο τὸ δίκαιον Dem. 12, 21; vgl. 22, 70; τὰ τούτου τοῠ ἀγῶνος δίκαια 25, 1; τὰ τῶν προγόνων καλὰ καὶ δίκαια, Ehre u. Recht, 18, 63; τὰ παρ' ἐμοῦ δ. Aesch. 1, 196; δίκαια λέγειν, Recht haben, Soph. O. R. 280; Thuc. 2, 72; aber τὰ δίκαια πράξασϑαί τινα, Einen zur gebührenden Strafe ziehen, Aesch. Ag. 812; adverb., τό γε δίκαιον, und das mit Recht, Plat. Crat. 412 d; ὥς γε τὸ δίκαιον Legg. II, 659 b; ὥςπερ τὸ δ., wie es recht ist, Lach. 181 c; τῶν δικαίων τυγχάνειν, sein Recht erlangen, D. Hal. 5, 66; τὰ δίκαια ἔχειν, λαμβάνειν, vom gebührenden Solde, Xen. An. 7, 7, 14. 17; vgl. Hell. 7, 4, 4; τὰ δ. τοῖς ξένοις ποιεῖν Plut. Dion. 40; πάντα τὰ δίκαια ποιεῖν τινι, Einem alles erweisen, was er billiger Weise erwarten kann, Arat. 48. Auch gegenseitige rechtliche Verhältnisse, Verträge, τὰ πρός τινα δ. Pol. 3, 21, 10; τὰ πρὸς Σύλλαν δ. Plut. Lucull. 3; ἐπὶ συγκειμένοις τισὶ δικαίοις D. Hal. 3, 51. – Die Vbdgn ἐκ τοῠ δικαίου, σὺν τῷ δικαίῳ, κατά u. παρὰ τό δίκαιον s. unter den Präpositionen. – Sehr gewöhnl. δίκαιόν ἐστι, mit folgdm inf., τὸν σέβοντ' εὐεργετεῖν Aesch. Eum. 695; ἐμὲ φράζειν, es ist recht, billig, daß ich sage, Her. 1, 39; Plat. u. A.; wofür noch üblicher die Attraction: δίκαιός εἰμι τῶνδ' ἀπηλλάχϑαι κακῶν, es ist billig, daß ich befreit bin, Soph. Ant. 396; vgl. Ar. Nubb. 1265; δίκαιός εἰμι οὔνομα τοῦτο φέρεσϑαι, ich verdiene, Her. 1, 32; u. so bei Att.; Thuc. 1, 40; δίκαιοί εἰσιν ἀπιστότατοι εἶναι, sie sind berechtigt, bes. mißtrauisch zu sein, 4, 7; δίκαιοί ἐστε γνώμην ἔχειν, ἐλεεῖν, Andoc. 1, 3; Is. 5, 35; δικαιότατος γὰρ εἶ τοὺς λόγους ἀπαγγέλλειν, es ziemt sich, daß du gerade, Plat. Conv. 172 b, wie auch Xen. An. 5, 9, 3 οὓς ἐδόκουν δικαιοτάτους εἶναι die richtige Lesart ist; τούτου τὴν αἰτίαν ἔχειν οὗτός ἐστιν δ., es ist recht, daß er, Dem. 18, 4; – Sp. Der Zusammenhang entscheidet, ob es zu übersetzen: werth, befugt, verpflichtet sein. – Adv. δικαίως, z. B. μνᾶσϑαι (s. oben), gerechter, billiger Weise, bei Dichtern u. in Prosa; δικαίως ἐμός Soph. Ai. 456, in Wahrheit mein eigen. – Compar. gew. δικαιότερος, nach E. M. 31, 8 u, Eust. 1441, 23 auch δικαιέστερος; – δικαιοτέρως, Isocr. antid. §. 181; δικαιότατα, Ar. Av. l 222.
-
7 πούς
1 footaὁ δ' αὐτῷ πὰρ ποδὶ σχεδὸν φάνη O. 1.74
ἵνα ταχυτὰς ποδῶν ἐρίζεται O. 1.95
εὐθὺν τόνον ποσσὶ τρέχων O. 10.65
ἀκλεὴς τιμὰ κατεφυλλορόησεν ποδῶν O. 12.15
πατρὸς δὲ Θεσσαλοἶ ἐπ' Ἀλφεοῦ ῥεέθροισιν αἴγλα ποδῶν ἀνάκειται O. 13.36
ἀνὰ δ' ἔπαλτ ὀρθῷ ποδί O. 13.72
κούφοισιν ἐκνεῦσαι ποσίν O. 13.114
δεξιτερῷ μόνον ἀμφὶ ποδί P. 4.96
σὺν δ' ἀέθλοις ἐκέλευσεν διακρῖναι ποδῶν P. 9.115
χερσὶν ἢ ποδῶν ἀρετᾷ κρατήσαις P. 10.23
καὶ γὰρ αὐτὰ ποσσὶν ἄπεπλος ὀρούσαισ' ἀπὸ στρωμνᾶς N. 1.50
οὔ ποτ' ἀτρεκεῖ κατέβα ποδί N. 3.42
ποσσὶ γὰρ κράτεσκε i. e. in running N. 3.52 ( αἰετός) ὃς ἔλαβεν αἶψα τηλόθε μεταμαιόμενος δαφοινὸν ἄγραν ποσίν talons N. 3.81ἵσταμαι δὴ ποσσὶ κούφοις, ἀμπνέων τε πρίν τι φάμεν N. 8.19
σεῦ δὲ πάτρᾳ Χαριάδαις τ' ἐλαφρὸν ὑπερεῖσαι λίθον Μοισαῖον ἕκατι ποδῶν εὐωνύμων δὶς δὴ δυοῖν (sc. νικηφόρων) N. 8.47οὐκ ἔστι πρόσωθεν θνατὸν ἔτι σκοπιᾶς ἄλλας ἐφάψασθαι ποδοῖν N. 9.47
σὺν ποδῶν χειρῶν τε νικᾶσαι σθένει N. 10.48
λαιψηροῖς δὲ πόδεσσιν ἄφαρ ἐξικέσθαν N. 10.63
στέφανοι χερσὶ νικάσαντ' ἀνέδησαν ἔθειραν ἢ ταχυτᾶτι ποδῶν I. 5.10
“ υἱὸν χεῖρας Ἄρεί τ' ἐναλίγκιον στεροπαῖσί τ ἀκμὰν ποδῶν” I. 8.37 ποδὶ κροτέο[ντι (sc. γᾶν) Πα.. 1. Δαμαίνας πα[ῖ, ἐ]να[ισίμ]ῳ νῦν μοι ποδὶ στείχων ἁγέο Παρθ. 2.. κύνα Ἀμυκλάιαν ἀγωνίῳ ἐλελιζόμενος ποδὶ μιμέο *fr. 107a. 3.* ἐλαφρὸν ὄρχημ' οἶδα ποδῶν μειγνύμεν *fr. 107b. 1.* Καινεὺς σχίσαις ὀρθῷ ποδὶ γᾶν Θρ... σκολιαῖς γένυσσιν ἀνδέροντι πόδας ἠδὲ κεφαλάν (of Scythians eating a horse) fr. 203. 3.b foot of a hill.Στροφίον Παρνασσοῦ πόδα ναίοντ P. 11.36
Παλίου δὲ πὰρ ποδὶ N. 4.54
c met. ἴστω γὰρ ἐν τούτῳ πεδίλῳ δαιμόνιον πόδ' ἔχων Σωστράτου υἱός (ἵν' εἴπῃ ὅτι προσήρμοσται αὐτῷ τὰ προειρημένα δαιμονίως Σ.) O. 6.8ἴχνεσιν ἐν Πραξιδάμαντος ἑὸν πόδα νέμων N. 6.15
esp., c. prep.,γνόντα τὸ πὰρ ποδός, οἵας εἶμεν αἴσας P. 3.60
καλὰ γινώσκοντ' ἀνάγκᾳ ἐκτὸς ἔχειν πόδα P. 4.289
τὸ δ' ἐν ποσί μοι τράχον ἴτω τεὸν χρέος i. e. my immediate concern P. 8.32 τῶν δ' ἕκαστος ὀρούῃ, τυχών κεν ἁρπαλέαν σχέθοι φροντίδα τὰν πὰρ ποδός i. e. immediate P. 10.62 τὸ δὲ πὰρ ποδὶ ναὸς ἑλισσόμενον αἰεὶ κυμάτων λέγεται παντὶ μάλιστα δονεῖν θυμόν (τὸ πηδάλιον Σ.) N. 6.55 βίαια πάντ' ἐκ ποδὸς ἐρύσαις (ἐκποδὼν ἀφελκύσας Σ.) N. 7.67τὸ δὲ πρὸ ποδὸς ἄρειον ἀεὶ βλέπειν χρῆμα πάν I. 8.12
См. также в других словарях:
προΐημι — Α [ἵημι] 1. αποστέλλω κάποιον εκ τών προτέρων ή στέλνω κάτι από πριν («αἶψα δ’ ἐπ Αἴαντα προΐεις κήρυκα θοώτην», Ομ. Ιλ.) 2. αφήνω κάποιον να πάει κάπου («Μαίον ἄρα προέηκε, θεῶν τετράεσσι πιθήσας», Ομ. Ιλ.) 3. αφήνω κάτι να πέσει («πηδάλιον ἐκ… … Dictionary of Greek